Versenyfutás a halállal [antikvár]

Nincs nagyobb ajándék, amit ember embernek adhat, mint a tudás és a szeretet. Ezzel a könyvvel tudást és szeretetet kívánok hirdetni! Olyanformán, ahogyan az az orvos hivatásából következik! E munkában egymással kapcsolódó fejezetekben voltaképpen kortörténetet kívánok festeni. De rejtett célom is van. A szociális életszemléletre nevelés. Egyben talán életregényem is! Ezt a könyvet a Budapest ostroma előtti, alatti, meg utáni időkben írtam - Írogattam amikor az igazán termelő munka megtorpant és lelkem valamilyen szilárdabb talajt keresett, hogy abban megkapaszkodjék. A könyv címét is azokban a nehéz időkben találtam ki. Különös könyvcím! Az ember élete valójában versenyfutás a halállal! Persze hogy az! Hiszen ez a versenyfutás a születéssel kezdődik és tart mindaddig, amíg az élet fölött a halál végre diadalmaskodik. Később eszembe ötlött, hogy talán mégsem ennyire egyszerű a dolog? Hiszen méhenbelüli élet és méhenbelüli halál is van! Az életnek a fogamzással, a két különböző nem csírasejtjének egyesülésével kell kezdődnie. Ha születés előtti halál következik be, akkor a versenyfutás csak rövid ideig, talán órákig, napokig, hetekig, hónapokig tartott. Viszont az aggastyán halála hosszú életcsatának megadásszerű befejezése. A két véglet között aztán tengernyi időbeli változat adódik. Az orvos élete sem más, mint versenyfutás a halállal. A különbség csupán annyi, hogy az orvos a maga életéért és mások életéért is küzd. Hivatásának eszménye, hogy szerény képességei szerint gáncsot vessen a halálnak és támogassa az egyenlőtlen küzdelemben az embert. A gáncsvetés gyakran sikeres. Az Istentől lopkodott, egyre hatalmasabb emberi tudomány látszólag mindinkább, mind gyakrabban győzedelmeskedik a halál fölött. De csak látszólag. Az emberi agy az örök élet titkát soha nem fogja kitalálni. Az emberi test örök élete ellenkezik a természet bölcs törvényeivel! Néhány évvel ezelőtt elfogott a vágy, hogy életem emlékeit összeszedjem, megírjam. Az orvos élete gazdag az ilyenekben. Kivált a nőorvosé. Szívesen révedezünk a múltba, amikor kimerülünk a halál elleni szakadatlan gáncsvetésben és amikor magunk is mindinkább közeledni érezzük az időt, melyben a halálnak kérlelhetetlenül győzedelmeskednie kell testünk fölött. Nincs hát csodálkozni való azon, ha a korosodó orvos igyekszik egybefogni életének tanulságait.