Pszichológia szöveggyűjtemény [antikvár]

AZ ERZEKELES KEZDETEI (N. F. Dixon) Az elsö kísérletben arra kérték a személyt, hogy hasonlítson össze egy fekete és egy fehér korongot, amelyek olyan sebességgel forogtak, hogy mindkettő egyenletes szürkének látszott. Az egyik korong árnyékban állt, a másik éles megvilágításban. A fekete és fehér arányát szabályozva, a k. sz. megpróbálta az egyik korongot úgy beállítani, hogy ugyanolyan színűnek tűnjék, mint a másik korong. Az eredmények azt mutatták, hogy a k. sz. nagyon pontos volt, a fekete és fehér arányát majdnem egyenlően állította be a megvilágított és az árnyékban álló korongon. De a személy érzékelésében semmi sincs, ami fotografíkusnak tekinthető, mert ha az egyenlőnek látott korongokat tovább is forgatva lefényképezzük, a kapott kép két teljesen különböző korongot mutat. Az árnyékban lévő korong nyilvánvalóan sokkal sötétebb, mint a másik. Mi történt itt' Mindkettő, az ember is és a fényképezőgép is pontos vok, de pontosságuk kritériumai különbözők. Azt mondhatjuk, a fényképezőgép a dolgokat aszerint regisztrálja, ahogyan „kinéznek", az ember pedig aszerint, hogy milyenek. De a helyzet nyilvánvalóan eruiél is bonyolultabb, mert valójában az ember is úgy látja a dolgokat, ahogyan megjelennek. De az ember jobban csinálja, mint a gép, mert úgy jelermek meg számára a dolgok, mint amilyenek valójában. A megvilágítás különbsége az embert nem vezette félre. Érzékelési konstanciát mutatott. Rendkívül gyors és teljes egészében mdattalan idegrendszeri számítások segítségével az ember pontosabban regisztrálja a külső világot, mint a fényképezőgép. A második kísérletben a személyt arra kérték, hogy válasszon olyan színű kártyákat, melyek két homályos megvilágításban lévő kép színével egyeznek. Az egyik kép falevelet, a másik szamarat ábrázok. Mindkét kép egyenlően árnyak zöld színű volt. Az összehasonlítás során a k. sz. a falevélhez egy sokkal erösebb zöldet választott, mint a szamárhoz. A falevél nyilván zöldebbnek tűnt neki, mint a szamár. Az emter olyan érzékleti világot alakít ki magának, amely megegyezik tapasztalataival. Szükségtelen megemlíteni, hogy a fényképezőgép nem rendelkezik ezzel a képességgel. A harmadik kísérletben éhes, szomjas és jóllakott embereket arra kértek, hogy válasszanak egyenlő világosságú képeket, melyek ételt, itak és más, éhségtől vagy szomjúságtól független dolgokat ábrázoltak. Amikor a világosság szerint összeállított képek intenzitását megmérték, azt találták, hogy az éhes ember világosabbnak látta az étellel kapcsolatos képeket, mint a többi képet (vagyis a választásnál ezeket a képeket kevésbé intenzívnek minősítették), a szomjas em-