Orvos a XX. században [antikvár]

GYÖKEREK, GYERMEKKOR, IFJÚSÁG 1904-ben születtem. A sors megadta nekem, hogy hosszú életet élhessek, így igen sok élményem, emlékem halmozódott fel. Családomról emlékszem meg elsősorban röviden. Körösladányban élt századok óta a családom. Őseim mind apai mind anyai ágon részt vettek a török uralom után a község újjáalapításában. 1703-ban a község lakosságának száma igen alacsony volt. A lakosok egy része beállt a kurucok közé, végigsarcolt több labanc községet, majd visszatértek eredeti lakóhelyükre. Ekkor történt voltaképpen Körösladány végleges megalapítása. Közöttük voltak szép- és ükapámék ~ mind református vallásúak. Apai dédapám, Bak Mihály és felesége, nemes Gombos Zsófia, akinek apja Gombos János, anyja Török Katalin ~ dédszüleim. Anyai nagyapám Török István volt, felesége Fazekas Rebeka. Dédapámat nagy Fazekas Istvánnak hívták, mert két méter magas volt, a megyei törvényhatósági bizottság tagja. Síremléke ma is ott áll a ládányi refonnátus temetőben. Az ő apját Fazekas Sándornak lúvták, felesége Kecskeméti Rozália volt. Mnd az apám, mind az anyám szülei kisbirtokos parasztok voltak. Sok gjermeket neveltek, apám családjában hatot, anyáméban nyolcat. Mindkét család legfiatalabb tagjai szüleim voltak. Szüleim 1903-ban kötöttek házasságot. Én 1904. szeptember l-jén születtem, Gizella húgom 1906-ban. Akkor még anyai nagyszüleim házában laktunk. 1908-ban épült fel a Bethlen utca 18. sz. alatti házunk, hatszáz négyszögöles telken ~ voh ott virágos kert, gazdasági udvar, ló, tehén, illetve sertésól, istálló. Komoly, alápincézett magtárunk is volt. Gyula öcsém 1911-ben született, Lajos pedig 1917-ben. Ladányban már a század elején működött községi óvoda, nagyon szerettem odajárni húgommal együtt. Megemlítem még apám életével kapcsolatban, hogy tizenkét éves korában elvesztette édesan)ját, és mint legfiatalabb gyereket, őt nagybátyja elvitte Szeghalomba, a fönemesi Kárász István családjába, inasnak. Gazdaasszonya Batthyány grófiiő volt. Apám 18 évet töltött a Kárász család