Környezet, ember, mikroelemek [antikvár]

Vannak különleges vonzalmak. Nem tagadom, ilyen az enyém is. Szeretem a mikro és makroelemek világát. Ez a kapcsolat lassanként több évtizedes múltra tekint vissza. Érdekes, hogy a periódusos rendszeren belül is vannak külön kedvencek. Néha már úgy érzem, hogy tulajdonságaik, jellemük és viselkedésük „emberi" arculatot takar. Vannak olyanok, amelyek egymást sejtik és vannak örökös ellenségek, enzimeket irányítanak, magasabb életfolyamatokat szabályoznak, őrködnek a szervezet harmonikus működésén, de az ártó (támadó) elemek is közöttük vannak. Ők azok akik születésünktől a halálunkig velünk vannak. Olyan építőkövek vagy azok részei, amelyek nélkül hiányzik az élet feltétele. Szerepük nemcsak az embert, hanem az egész élővilágot érinti. így velük együtt kell élnünk, mert nélkülük nem lehet. Azt már igen régen tudjuk, hogy vannak, de rejtelmes világuknak ezideig is csak elenyésző részét sikerült igazán megismerni. Néhányukról most is csak azt tudjuk, hogy léteznek, de szerepük, hatásmechanizmusuk nem tisztázott. Mi indított arra, hogy megpróbáljak világukba betekinteni? Talán az, hogy mindenhol jelen vannak, bennünk és körülöttünk, változatos formákat öltenek és útitársak. Az igaz, hogy ők is felhívták magukra a figyelmet akkor, amikor tömeges jelenlétükkel, olyan humán károsodásokat okoztak, amire addig nem volt példa. Persze ebben nem elsősorban ők a hibásak, hanem a bölcs ember túlzott nagyvonalúsága vagy a természeti törvényszerűségek fel nem ismerése, netán figyelmen kívül hagyása. Ma már tudjuk, hogy számos emberi - de növényi és állati - megbetegedésben kóroki szerepet játszanak akár önállóan akár másokkal társultan. Az ipar, a technológia mérföldes léptékű fejlődése eredménye, hogy a környezetben azoknak az elemeknek tömege nőtt, amelyekben az agresszív tulajdonságok dominálnak.