Klinikai recipekönyv I-II. [antikvár]

Szakértő kritikával összeállított vénygyüjtemények időszakonkinti kiadását, a pharmakolgia újkori fejlődési viszonyai közt, szükségtelen külön indokolni. Ennek indokolt voltát már maga az is bizonyítja, hogy évről-évre jelennek meg minden nyelven ilyen gyüjtemények, nemcsak mint külön munkák, hanem mint kis és nagy therapeutikai lexiconok, sőt mint gyógyászati tankönyvek függelékei is. De reá akarok mutatni arra, hogy miért tartom időszerűnek egy «Magyar Klinikai Recipe-gyüjtemény» kiadását. Elsősorban helyén van ilyen gyüjtemény, mint a többi meglevő magyar vénykönyvek mellett a magyar orvosgyakorlati irodalom egyik kiegészítő része. De különneműleg is indokolva van a kórodákon használt vények ismertetése, a melyekről fel kell tenni, hogy nemcsak gyógyszerrendelési útmutatást, hanem a klinikák beteanyagán szerzett tapasztalatok corolláriumát képezik és tükrözik azon intézetek vezetőinek therapeutikai irányelveit, ez pedig nem mindenben azonos a betegségek elvont, átlagos therapiájával. A gyakorlati gyógyászat és különösen a belgyógyászat terén elismerten nagy jelentősége van a betegségen túl a beteg individualitásának és a gyógyművészet mestere csak az lehet, a ki a hipocratikus «aegrum individaulisare» elvet is átérti.