A havi vérzés elmélete [antikvár]

Napjaink fő tudományok törekvése a syntheticus szemléletben jelölhető meg. Ez az irányzat, amely alapjában a nervismusból folyik, uralkodó ugyan, mégis az analysis szükségességére is rávilágít. E munkában is ez az elv érvényesül. Eddig még nem gyakorolt részletességgel elemeztük a méh és a függelékek vér-, illetőleg érellátását és a részletek megismerése után a havi vérzés mechanismusának egységes szemléletére törekedtünk. A menstruatio jelenségeit a nervismus tanába igyekeztünk beilleszteni. Ezt a törekvést indokolttá tette az, hogy alig van a fiziológiának olyan területe, amelyben az idegrendszer, első helyen az agykéreg szerepe olyannyira szemebtűnő lenne, mint éppen a havi vérzés vagy annak zavarai területén. Általános kórbonctannal foglalkozván, lehetővé vált olyan általános vonatkozások kidomborítása az endometrium biológiájában, amelyeket eddig nem méltattak kellő figyelemre, ilyen például a proliferáló endometrium analógiája a fiatal sarjszövettel vagy a nyálkahártya vérzés analógiája az agyvérzéssel. Az eddigi, túlnyomóan hormonális szemlélet pontosan nem jelölte meg a hormonok közvetlen hatását, nem jelölte meg az effector szervezet vagy szövetet. Általában hormonhatásról szólottunk, anélkül, hogy pontosan meghatároztuk volna a hatásmechanismust. Ez a megállapítás elsősorban a havi vérzésre vonatkozik. Csak az utóbbi években terelődött a figyelem a méh speciális vérellátására. E tárgykörben folytatott vizsgálataink alapján megállapítottuk, hogy a különleges vér-, illetőleg érellátásnak jelentős szerepe van mind az élettani, mind pedig a kóros vérzések keletkezésében.