Tautologikus egységek a nyelvben [antikvár]

A szerző immáron több mint két évtizede kötetek sorozatában rajzolja meg a nyelv működésének egyre mélyülő formáját. A nyelv működését hol a jelentés, hol a kifejezés felől közelíti meg, egyik oldal vizsgálata mindig a másik oldalhoz vezet vissza. Kidolgozza a nyelv ún. szerves rendszerét; ezen át eljut a jelentések belső szerkezetéig; majd a belső szerkezetek felől ismét a nyelvi elemek lineáris elrendeződéséhez, a szintaxishoz tér vissza. Legújabb kötetének újdonsága a mondatok N(abstr.)-ból való levezetése - míg mások a mondatot az S(sentence)-ből vagy a V(verb.)-ből vezetik le. A grammatika ősi problémája az ókortól mi határozza meg a szavak egymásutánját a mondatban. Zsilka János a levezetés újabb formájával a lineáris sorokban a szavak összefüggéseinek szükségszerűségéig jut el. Legújabb kötete elsőrendűen szintézisszerű: a háború előtti európai és a háború utáni amerikai rendszerű vizsgálatok szintézise. Ebben a szintézisben a hagyományos kutatások eredményei újabb fényt kapnak, az amerikai kutatások eredményei a holtpontról, ahová jutottak, elmozdulnak, egy dialektikus elmélet részeivé válnak.