Stílustan [antikvár]

Jegyzetünk írásában az oktatási reform elvei vezettek bennünket. Különösen az iskola és az élet kapcsolatára ügyeltünk. Az iskola jelenti a nyelvtanítást, az élet pedig anyanyelvünknek mindennapos, szinte állandó használatát. Összekapcsolásukat, egymáshoz közelítésüket pedig úgy értjük, hogy az általános iskolanyelvtanórái nemcsak a grammatikai szabályok hibátlan megtanítására, sokszor mechanikus, értelem nélküli emlékezésére valók, hanem olyan ismeretek és készségek nyújtására, amelyekből kibontakozhat az "életbe" kerülő felnőtt nemzedékek magas színvonalú anyanyelvi kultúrája. Többen és többször leszögezték azt a tényt, hogy az igényes nyelvhasználat kifejlesztésének leghivatottabb helye, intézménye az iskola. Ámde az iskola is csak akkor képes ellátni e megtisztelő feladatot, ha jól felkészült, nyelvileg is művelt tanárai vannak. A magyar szakos tanárok pedig követendő példát nyújtanak az anyanyelv helyes és igényes használatára. Ilyen magyar szakos tanárok képzéséhez kívánunk hozzájárulni jegyzetünkkel. Nem elégedhetünk meg az elméleti nyelvtudomány - főiskolán főként a leíró magyar nyelvtan - tanulmányozásával. Mindent el kell követnünk, hogy az elméleti ismereteket aprópénzre váltsuk a gyakorlatban. E a rendeltetése az alkalmazott nyelvtudomány ágazatainak, vagyis a stílustannak. Jegyzetünk rendszeréről, fölépítéséről az első fejezet tájékoztat. Itt csak arra hívjuk fel a figyelmet, hogy az egész anyag fejezetenként is elméleti és gyakorlati részre különül. A részletesebb módszertani tájékoztatás igénye nélkül hadd szóljunk röviden mindkettőről!