Módosító szók és módosító mondatrészletek a mai magyar nyelvben [antikvár]

A modalitás, modális szavak nálunk nemrég még inkább csak a filozófiai szaknyelv terminus technikusaiként éltek (1. 5-6. 1.). Ha olykor nyelvész szakember is használta őket, ezt jelentették számára: mód, módhatározói. Sokkal tágabb, sőt más fogalmakat jelölt tehát velük, mint a filozófus. A saját szempontjából azonban következetesen járt el, mivel a magyar nyelvtani szemlélet akkor még lényegében nem is tett különbséget a nyelv modális és nem modális kifejezőeszközei között; a módosító szók és a velük rokon egyéb lexikai frazeológiai egységek a határozók-határozószók különféle csoportjaiban, többnyire a módhatározók-módhatározószók körében kaptak helyet. Ez a körülmény magyarázza, hogy a módosító szók kérdése eleinte magamat is csak egyetlen szempontból foglalkoztatott: a határozókhoz-határozószókhoz való viszonyuk szempontjából. Azt igyekeztem kideríteni, hogy a külföldi szakirodalomban a nyelvi modalitás kifejezőeszközeinek körébe vont - főként lexikális - elemek a magyarban megállják-e helyüket nyelvtani rendszerünknek abban az összefüggésében, amelyben az általános felfogás szerint elhelyezkednek, vagy pedig mondattani, esetleg szófajtani újraértékelésükre volna szükség.