A mai magyar nyelv [antikvár]

Tankönyvünk „A mai magyar nyelv" elnevezésű tárgy tananyagát foglalja magában, a tudományegyetemek magyar nyelv és irodalom szakán érvényben levő program előírásai szerint (A bölcsészettudományi karok programjai 16. sz. 1964. 14 — 7). Ez a tantárgy — a nyelv két fő összetevőjének megfelelően — két fő részre oszlik. Az első részbe tartozik mai nyelvünk szorosabb értelemben vett nyelvtani rendszerének (grammatikájának), tehát alaktanának és mondattanának a bemutatása. A második rész a mai magyar nyelv szókészletével s ezzel kapcsolatosan jelentéstanával foglalkozik. A szófajok tárgyalása — amely összefügg mind a grammatikával, mind a szókészlettannal, mind a jelentéstannal — az első rész élére került, elsősorban didaktikai meggondolásból: ugyanis a szófajok tüzetesebb megismerése egyaránt megkönnyíti valamennyi említett anyagrész elsajátítását. A szóalkotástan viszont — amely szintén érintkezik a szókészlettannal — a benne érvényesülő grammatikai szabályszerűségek alapján a nyelvtani részén belül, az alaktani fejezetben kapott helyet. — A mai magyar nyelv hangtanát tankönyvünk nem tartalmazza, minthogy vele már megismerkedtek a hallgatók a „Leíró magyar hangtan" elnevezésű tantárgy keretében, amelyre tantervi okokból korábban, tanulmányaik legelején került sor. (E tárgyból külön tankönyv jelent meg: Papp István, Leíró magyar hangtan. 1966.) Tankönyvünk a mai magyar nyelv fogalmát a belső nyelvtípusok szerint szűkebben, az időbeli kiterjedés szempontjából viszont tágabban értelmezi. A belső nyelvtípusok közül elsősorban a mai magyar nemzeti nyelvet: a köznyelvet és az irodalmi nyelvet vizsgálja. A nyelvjárásokat (a nyelvjárások szókincsét) csupán a szókészlettani fejezetekben veszi tekintetbe, s természetesen csak itt kaphatnak helyet a csoportnyelvek (rétegnyelvek, zsargonok) kérdései is; de a vizsgálódások középpontja e fejezetekben is a köznyelv és az irodalmi nyelv szókincse. — A nyelvjárások grammatikai problémáival „A magyar nyelvjárások" elnevezésű tantárgy keretében foglalkoznak a hallgatók. (Ebből a tárgyból is önálló tankönyv készült: Kálmán Béla, Nyelvjárásaink. 1966.) Az időbeli kereteket tekintve nem korlátozódhattak a tankönyv vizsgálódásai annak az időszaknak nyelvi állapotára, amelyben íródott, hiszen a nyelvi rendszernek szigorúan egyidejű, egyetlen időpontra vonatkozó bemutatását semmiképpen sem lehetett volna megvalósítani. Ezért az általá-