Leíró magyar nyelvtan I. [antikvár]

I. A HANGTAN FOGALMA, TÁRGYA, FELOSZTÁSAA hangtan a nyelvtudománynak az a része, amely a hangokkal, közelebbről a beszéd során létrehozott emberi hangokkal foglalkozik. A hangtan tárgya tehát a hang, mégpedig az emberi beszédhang.Első feladatunk éppen ezért az, hogy tisztázzuk a hang fogalmát. Még kell vizsgálnunk, hogyan keletkezik a hang, az emberi testnek milyen szervei vesznek részt a hang létrehozásában, és hogyan kell muködniök ahhoz, hogy hang jöjjön létre. Áttekintjük a beszédhangok különböző tulajdonságait és ezek felhasználását a beszédben. Képzési sajátságaik alapján osztályozzuk a hangokat, és elsősorban a magánhangzók és mássalhangzók két nagy csoportjába soroljuk őket. E két csoporton belül különböző szempontok szerint további rendszerezést végzünk. Megállapítjuk az egyes hangok egymáshoz való hasonlóságát, s ennek alapján összeállítjuk a hangok rokonsági rendszerét.Minthogy a hangok a beszédben nem önmagukban, hanem más-más hangokkal együtt fordulnak elő, nemcsak az egyes hangokat, ezek különböző sajátságait vizsgáljuk, hanem foglalkozunk a hangkapcsolatokkal, e hangkapcsolatokban megnyilvánuló törvényszerűségekkel, a hangok egymásra hatásával; vagyis a hangokat nem egymástól függetlenül, elszigetelten, hanem mint összefüggő rendszert szemléljük.A gyakorlati szempontok alapján kialakult egy,a hang és szó közé iktatható nyelvi egység: a szótag. Ennek fogalmával, szerkezeti felépítésével és határaival szintén a hangtan keretében foglalkozunkSzámbavesszük a hangok és főleg hangkapcsolatok fontosabb sajátságait; vizsgáljuk a hangsúlyt és a hanglejtést.