A szóbeli diskurzusok megnyilatkozáspéldányokra tagolása [antikvár]

Ez a dolgozat az 1992-ben megvédett kandidátusi értekezésem rövidített és néhány vonatkozásban aktualizált változata. A dolgozat két fő részből áll. Az első rész elméleti jellegű, a megnyilatkozástípussal kapcsolatos kérdéseket tárgyalja. Egy természetes nyelv generatív grammatikája az adott nyelvet anyanyelvként beszélők nyelvtudását, grammatikai kompetenciáját modellálja. E nyelvtudástól megkülönböztetjük a nyelv konkrét szituációban való használatát, a performanciát. Ha elvonatkoztatunk a konkrét szituációktól, és a nyelvtudás bizonyos általános emberi célok elérésére való használatának képességét vizsgáljuk, akkor a pragmatikai kompetenciát kutatjuk. Ez a pragmatikai kompetencia húzódik meg valamennyi nyelvhasználati (kommunikatív, kognitív, expresszív stb.) forma mögött. Dolgozatom első részének célkitűzése egyrészt tehát az, hogy definiálja a pragmatikai kompetencia egységét, amelyet megnyilatkozástípusnak nevezek. Másrészt pedig az, hogy a megnyilatkozástípus konkrét nyelvhasználati formától független definiálása után részletesen jellemezze a szóban forgó egységeket a kommunikatív nyelvhasználati formától független definiálása után részletesen jellemezze a szóban forgó egységeket a kommunikatív nyelvhasználati forma keretében.