Változatok Bartók színpadi műveire I-III. [antikvár]

Abban a nagy vállalkozásban, amellyel századunk elején a színre lépő magyar nemzedékek java-rétege meg akarta újítani az elmaradt országot, ismét egyforma szerep jutott a hazának meg az emberiségnek. Magyarországot megint a nagyvilágban is érvényes jelenséggé kellett volna formálni. De közben ez a nagyvilág is új arculatot öltött. Bartók Bélát az új szelek sodrása ragadta-emelte. A világvihar nem egy villáma az ő műveiben csattant el mennydörögve. A zeneköltő nemcsak a népzene addig el nem ért mélységeibe hatolt le, hogy anyanyelvéül válassza, vérévé tanulja annak a világnak valóságát, élményeit, kifejezőeszközeit, amelyben az általános emberi érzések és gondolatok, dallamok és hangzatok ősi tisztaságú forrásait találta meg. Eljutott a modern világ, a technikai civilizáció, a nagyvárosi zűrzavar hullámverésébe is. Jelen volt a zűrzavarban, részt vett a munkában, hogy ez új valóság indulatainak, kínjainak és felmagasztosultságainak megfelelő kifejezésformákat kikovácsolja.