Magyar népzenei ismeretek [antikvár]

ősréteg A magyarság dalait, a magyar népzenét történetünk legrégebbi idejében az egész nép, az egész nemzet magáénak váLlotta, igy hát úgy tekinthetünk rá, mint az egyetemes magyar kultura egyik legfontosabb hagyatékára. Később, az évszázadok folyamán az úri társadalom, majd a városi polgárság hűtlen lett a magyar zenei hagyományokhoz. A falu maradt a magyar népzene otthona. A későn és lassan bontakozó magyar városi életre hosszú i-deig az idegen /főként német/ kultura nyomta rá bélyegét. Nem csodálkozhatunk ezen, hiszen városi ^.akosaink jelentős része még a múlt század elején is idegen a^kú. A faLu és a város kul-turája között tátongó szakadékot, mely talán a zenében volt a legnagyobb, Íróinknak gyorsabban és szerencsésebben sikerült áthidalniokc Csokonai, Kölcsey és mások már 150 évvel ezelőtt érezték ós látták, hogy nemzeti kulturát nem építhetünk a nép művészetének alapos ismerete nélkül. Meg is indul a gyűjtés, a kutatás saiqi költészete a 19« század közepén már bó'séges forrása és szilárd alapja a magyar irodalomnak* /Arany, Petőfi/ Nagy kár, hogy az első komolyabb igényi, népköltési gyűjtemények csak a népdalok szövegét közlik. A múlt századi dallam-gyűjtemények sem szerkesztőik zenei felkészültsé-ge^ sem a bennük foglalt dallamok sokfélesége miatt nem voltak alkalmasak arra, hogy lapjaikról bárki is hű képet alkothasson magának a magyar népzenéről® A dallamok lejegyezése, kottába rögzítése ugyanis nem mindig hibátlan, nem mindig hiteles s a közölt dallamok se mind népdalok: sok a műdal, a városi termék közöttük. Népdalnak és műdalnak ez az összekeverése nagyon is érthető, ha meggondoljuk, hogy a népies műdal a mult század közepe óta mily hatalmas áradatban özönli el az országot. Ez a népies műdal, melyet főként népszínművek és cigányzenészek népszerűsítenek, s mely jobbéra félművelt városi komponisták alkotása, bizonyos kül'ső jegyeiben: méretében /hosszúságában/, sokszor