A cseh zene története [antikvár]

Volt uralkodó osztályaink politikája következtében csaknem semmit sem tudtunk a csehszlovák nép zenekultúrájáról. A magyar ellenforradalmi rendszer sötét évtizedeinek esztelen sovinizmusa mesterségesen akadályozta meg a csehszlovák zeneszerzők műveinek szélesebb elterjedését hazánkban. Ha egy-egy Smetana- vagy Dvorák-mű előadásra is került, nem kaptunk képet Smetana vagy Dvorák művészetének egészéről, még kevésbé a csehszlovák zeneművészet egészéről. Sajnos, ezeknek az éveknek az örökségét ebben a tekintetben se tudtunk még felszámolni. Ez a rövidre fogott munka első kísérlet akar lenni arra, hogy a magyar zenekedvelő közönség részére tájékoztatót adjon a cseh zenei fejlődés legfontosabb mozzanatairól. Fontos szempontom volt, hogy ne "ajtóstól rohanjak a házba", tehát hogy ne teljes cseh zenetörténetet adjak mindenre, ez esetben a magyar olvasóra való tekintet nélkül. Igyekeztem figyelembe venni a magyar közönség zenei érdeklődési körét, és főleg azt, hogy milyen ismeretei vannak a cseh zene területén. Ezek szabták meg ennek a tanulmánynak az arányait. Például helyesnek tartottam, hogy Smetanáról és Dvorákról aránylag részletes életrajzot adjak, hiszen közönségünknek ma már kapcsolata van e két mester zenéjével, legfeljebb kevés ez a kapcsolat. Ugyanakkor a véleményem szerint Smetanával és Dvorákkal egyenértékű Jaácekről nem adtam életrajzot, és nagy jelentőségű operáival is kevesebbet foglalkozik ez a tanulmány, mint ahogy Janácek munkássága megérdemelné. De bővebb foglalkozás légüres térben puffognak el, hiszen Janácek művészete - elég szégyene ez zenekultúránknak - nálunk szinte teljesen ismeretlen. Ugyanilyen meggondolások alapján, vannak szerzők, akikkel csak néhány sorban foglalkozom, holott ezek nemzetközi viszonylatban is jelentős szerzők, de Magyarországon még a nevüket sem ismerik. Ezeket a meggondolások gyakorlatilag is szükségessé tette ennek a könyvnek szerény terjedelem. Ez azt is magával hozta, hogy ez a tanulmány a cseh zenének valóban csak rövid áttekintése, ne várja itt az olvasó a rendkívül gazdag cseh zenetörténet teljességét. Pl. néhány sorban foglalkozhattam itt csak a huszitizmus zenéjével, amiről Nejedly professzor hat vastag kötetet írt össze! A helyhiány miatt ezúttal csak a cseh zene fejlődésével foglalkoztam, a szlovákéval nem, csak a ami csehszlovák szerzőknél bukkannak elő szlovák zeneszerzők is. A szlovák zenei fejlődés, meglehetősen összebonyolódva a magyar zenei fejlődéssel, külön tanulmányt igénylő problematika, ami ebbe a kis könyvbe semmiképpen sem volt beleilleszthető. Viszont a mai Csehszlovákia zenéjéről szólva helytelen lett volna hallgatással mellőzni a kitűnő szlovák szerzőket, akik a mai csehszlovák zeneszerzők álgárdájához tartoznak. Az is törekvésem volt, hogy a cseh zenei fejlődés ábrázolása ne legyen elvont, hanem ahol erre alkalom kínálkozott, igyekeztem a magyar viszonyokra is érvényes következtetéseket levonni, elsősorban a zenekultúra szélessége, demokratizmusa tekintetében. Hátha okulunk ebből valamennyire ma előttünk álló zenei népnevelő feladataink megoldásában! Végül erről a helyről is szeretnék köszönetet mondani a csehszlovák és a magyar népművelési kormányzatnak, hogy lehetővé tették számomra a csehszlovák zene helyszínen való tanulmányozását, és ezzel alaposabb felkészülésre adtak módot. Mélységes hálával gondolok azokra a csehszlovákiai kollégáimra, akik kitűnő tanácsaikkal, felvilágosításaikkal oly nagy szeretettel voltak segítségemre.