Muzsikás évtizedek [antikvár]

Részlet: Felhőtlen gyermekkor Mindenkinek más jut róla az eszébe, de volt egy kissrác, akit az udvarbéli haverokkal valami szent érzület kovácsolt eggyé: kifejezetten utálta a modortalanul rikácsoló házmestereket. A fiúk az egyik szakmabelit simán Losó banyának titulálták, a másikhoz napjában tizenhétszer becsöngettek csak úgy, szórakozásból, a harmadiknak meg - a nyitott konyhaablakon át - kóbor macskákat hajigáltak be. Teltek-múltak a hónapok, s ahogy lánytársaik blúzait mind föltűnólDben böködték a duzzadó rügyecskék, találtak jobb mulatságokat is. A kissrácnak sem a mérleghinta-űrhajózás maradt a mindene, áttért a kontrás biciklire, majd még később a ping-pong-pattintgatásra. Eleinte persze csak labdát szedegetett, mert a grund íratlan kódexében is rögzíttetett egy sajátos hierarchia a kor- és az erő törvényének jegyében, de ez a szokásrend az élet velejárójának tűnt föl az ő szemében. Gyorsan változó életében végül is egyetlen dolog képviselte az állandóságot: az, hogy irtózott a házmesterek rikácsolásától. Egyszerűen nem bírt hozzászokni, pedig nap mint nap része volt benne. Később, amikor besorozták, s először állt szemközt egy eleven őrmesterrel, a decibel-túladagolásból rögvest rájött, hogy afféle házmester-utánzattal hozta össze jósorsa. De hát a kaszárnya szögesdrótjától - kissrácként -még puha-pihe gondoskodás, fakó színű cukormáz választotta el. Azt az összcsaládi „üvegburát", mint tojáslakónak a mészhéjat, magamagának kellett szétrepesztenie, lerombolnia. Véletlen-e vagy sem, de ez a kissrác Budán, a Lágymányos és Kelenföld közti „gyepűn", a Fehérvári úton nőtt föl, kóliajításnyira az FMH-tól*, s annak legendás körtermétől. Sarokmentes építmények készültek előtte is, születtek azóta is, de olyan kerekded létesítmény egy és csakis egy létezett a világtörténelemben, hisz abban működött az Illés klub. Még tartott akkoriban a táncdalfesztiválos láz, ám kezdett érzékel- Ez a „Fővárosi Művelődési Ház" rövidítés idővel bővült egy jelzővel, onnantól SZFMH néven is ismeretes.