Richard Strauss: A rózsalovag [antikvár]

Előszó (1927) Hugo von Hofmannsthal Mi sem nehezebb, mint a létezőt nem létezőként elképzelni. E figurák jó ideje leváltak költőjükről; a tábornagyné, Ochs báró, Octavian, a gazdag Faninal és lánya, valamint életük szövete, mindez mintha már régóta ugyanígy létezne, nem az enyém már, nem is a zeneszerzőé, hanem a lebegő, különös módon megvilágított világ - a színház - részei, amelyben már egy ideje, és talán még egy ideig fennmaradhatnak. Ahogy Strauss-szal a A rózsalovag születésének idejéből származó levélváltásunkat lapozgatom, a levelekből a fogalmazók és a címzettek számára még mindig elevenen árad a darab születésének atmoszférája, még mindig megérint a kísérleti, belül hittel teli, kívül kétségekkel kísért produkció eleven valósága. Emlékszem, milyen ellenállással fogadta a világ a képzeletből születő, bár eleven figurákat, és hogyan próbálta azokat elutasítani, elintézni.