Ludwig van Beethoven: Fidelio [antikvár]

Részlet - I. felvonás Politikai foglyok számára létesített börtön. Egy nő az udvaron arról ábrándozik, milyen boldog lenne a szíve választottjával. Fidelióra gondol, arra a fiatalemberre, aki foglárnak jelentkezett, s aki egy ideje ugyancsak a börtönben él és dolgozik. A börtönparancsnok, Don Pizarro több ellensége raboskodik itt. Föltehetőleg az a Florestan is, aki Pizarro erőszakos önkényét és visszaéléseit nyilvánosan le akarta leplezni. Florestan hitvese, Leonora mindenesetre így sejti, s hogy megtalálja és megmentse férjét, férfiruhát öltve, Fidelio néven, munkára jelentkezett. Nemcsak a gondnok, Rocco bizalmát és megbecsülését vívta ki, de annak lánya, Marzelline is rajongással veszi körül őt. Jaquino, az ifjú börtönszolga szerelmével ostromolja Marzellinét. A lány azonban ismételten kosarat ad neki, sőt, azt is megvallja, amióta színre lépett Fidelio, Jaquino elvesztette nála minden esélyét. Vitájuknak épp a rivális" érkezése vet véget, aki nehéz teherrel, a megjavíttatott bilincsekkel jön vissza a börtönbe. Rocco igencsak elégedett Fidelio rátermettségével, s nem csinál belőle titkot: pártolja Marzelline férjhezmeneteli tervét. Persze egy jó házassághoz manapság nem elég ennyi: a pénz a szerencsét éppúgy befolyásolja, mint a hatalmat és az érzelmeket. Fidelio-Leonora számára természetesen riasztóak e gondolatok, s még mielőtt a házasság kérdését feszegetők előtt lelepleződnék, arra kéri Roccót, vezesse a legszigorúbban őrzött rabokhoz. Minden terhet és kockázatot vállal, csak hogy kideríthesse, férjét itt tartják-e fogva. Rocco figyelmezteti: a börtönben végzett munka megkeményíti az ember szívét...