Leoncavallo: Bajazzók [antikvár]

A mult század utolsó negyedének elején az olasz opera mintha hanyatlásnak indult volna. Verdi, az akkori olasz operaszerzők legkimagaslóbb egyénisége, az Aida után már félig-meddig elhallgatott s két utolsó dalműve, az Othello és a Falstaff csak nagy időközökben követik egymást. A valamivel fiatalabb nemzedék, amelynek Boito Arrigo volt a legtehetségesebb képviselője, nem tudott szabadulni Wagner Richárd hatása alól s a bayreuthi mester irányelveit igyekezett átplántálni az olasz operastílusba. De reformáló munkájuk nem igen sikerült s alkotásaik, amelyekben a wagneri dolgozási mód vajmi gyakran egyszerű utánzássá fajult, nem igen voltak életképesek. A legtöbb mű csak ideig-óráig tarthatta magát a színpadon s az olasz operának a világuralma, amelyet Donizetti, Bellini, Rossini és Verdi szerzeményei biztositottak számára, úgy látszott, véget ér.