Köszöntünk, győzelem! [antikvár]

ÜNNEPEK ELÉBE A közösség életében hétköznapok és ünnepnapok váltják egymást. Az ünnep sajátos összefoglalója az eltelt időszaknak, sajátos kiindulása az újabb kalandoknak, feladatoknak. A közösség igényli ezt az állapotot: a pillanatnyi megállást, előre-hátra pillantást. Igaz, nem szeret unos-untalan megállni, az állandó ünneplés barokkja fárasztja, közönyössé leheti. Ezért fontos, hogy az ünneplés tartalmazzon mindig megannyi újszerű formát, sőt meglepő mozzanatot; másrészt az ünnepek ritmusa ismert, tervszerű, hagyományszerű legyen az úttörő-és kisdobosközösség egyszerű közlegényei számára is. A meglepetés lehet ajándék is, amelyet a csapat egy elsődleges közössége készített a nagy közösségnek — album, díszes csapatfal, új zászló, játék stb. Esetleg a csapatot ajándékozza meg hasonló módon a pártoló KISZ-szervezet, üzem, szülői munkaközösség. Vagy a csapat nevében épp itt köszöntik a közösség legjobbjait, legáldozatosabb aktivistáit, az ünnepet megelőző időszakban kiemelkedő teljesítményt nyújtó úttörőket, kisdobosokat, úttörő vezetőket, a legjobb őrsöt, rajt vagy a csapat pártfogóját; a forradalmi munkásmozgalom veteránját. De a meglepetésnek nemcsak ilyen anyagiakban kifejeződő" formái vannak, hanem lehet a kórus újonnan megtanult dala, az irodalmi színpad bemutatkozása, a rajzszakkör „titokban" készült kiállítása vagy egy mozgósító felhívás, egy új romantikus játék kezdete vagy éppen rögtönzött tűzijáték — az ifjúvezetők vagy a pártfogó határőrőrs közreműködésével — avagy tisztelt, a gyerekek számára kedves vendég érkezése is. Egy biztos: legyen az ünnepnek valami új, egyszeri jellegzetessége; ez sokszorozza meg az élmény erejét. A meglepetés izgalmát nem semlegesíti a hagyományosság. Az ünnepek néhány már-már jelképszerűen ismétlődő eleme a rend nyugalmát sugallja; a közösség biztonságát, erejét. A nyugalom — ez fentebb már kitűnt — nem azonos az unalommal! Tartsuk szigorúan szem előtt, hogy a csapatünnep elsősorban a gyerekek ünnepe! S ha az ünnep tervezésében, szervezésében is szóhoz jutnak, akkor a közösség demokratikus önszabályozó rendszere biztosítja az unalmasság, a protokolláris ünnepek elkerülését. Megállapíthatjuk, hogy a közösség egészének fejlettsége, aktuális állapota, jellegzetes érdeklődése alapvető az ünneplés módozatainak, eszközeinek kiválasztásában. Ahol az úttörőmozgalom tevékenységrendszere az élet teljességét közelíti meg, ahol az úttöröközösségek a gyermekek saját, belülről elismert kollektívái, ott az ünnepek is sikeresebbek. Ez fordítva is igaz. A gyerekközösség számára igazán élményt jelentő ünnep legnagyszerűbb eredménye az a változás, mely a közösséget összeforrottabbá, kapcsolataiban meghittebbé, kiállásában öntudato-