Jászai Mari emlékiratai [antikvár]

Meg kellett érkeznem erre a földre, ahol sohasem voltam otthon, ezek közé az emberek közé, akik között mindig idegen vagyok. Vagy agyonünnepelnek, vagy nem kellek nekik. Áldozatokat hoznak azért, hogy megismerjenek, azután elhagynak. Óriási kíváncsisággal születtem. A kíváncsiságom máig sem bírtam kielégíteni. Ezért nem untam rá az életre. Haragban nemzettek. Szerencsétlenségek és országos csapások idején érlelt meg az anyám a túlságosan érző szíve alatt: 49-50-ben, a szabadságharc leveretésekor hordott magában. Ott éltem már benne, mikor a menekülők hírül hozták a világosi katasztrófát. Ott rázott meg a sírása, mikor a szent Tizenhárom kivégzéséről értesült.