E. Wolf-Ferrari: A négy házsártos [antikvár]

Wagner hatalmas életműve szint minden zeneszerzőt válaszút elé állított, aki XIX. sz. végén, XX. század elején a zenés színpad meghódításával próbálkozott. Egy részük az epigonizmus látszólag kényelmesebb megoldását hitte célravezetőnek, aminek eredményeképpen azután menthetetlenül bele is süllyedt az utánzók iránytveszítettségének hínárjába. Másik részük, a bátrabbak valami új után kutattak. Utóbbiak közül néhányan bizonyos fokig egymástól függetlenül, de nagyjából egy időben, valóban életképes műveket is alkottak. Ennek köszönhetjük a verizmus néven ismert stílust. Ez azonban csak annyit változtatott a helyzeten, hogy ezután már két iskola hívei viaskodtak egymással: a neowagneriánusok és a neoveristák népes epigonhada; természetesen a nagy példaképek zsenialitása nélkül.