Művészet az ezredfordulón [antikvár]

Előszó helyett m "'1 Valószínűleg az olvasó is észre fogja venni, hogy bár az itt közölt írások nagyon különböző alkalomból születtek, időrendbe állítva mégis olyan benyomást kelthetnek, mintha egyetlen nagy tanulmány különböző stílusban írt fejezetei volnának. Talán azért, mert a kilencvenes évek folyamán a kortárs képzőművészet kiürülése és a tömegművészetben, illetve az elektronikus médiában való feloldódása olyan alapvető élményünkké vált, hogy a művészettörténész sem tehetett mást, mint hogy minden jelentősebb alkalommal erre a „világvége"-jelenségre próbáljon magyarázatot találni. IJgy látszott, mintha a modernizmus lezárulása magával rántotta volna az egész hagyományos értelemben vett képzőművészetet is, sőt kezdte volna maga alá temetni a művészettörténet tudományát és az esztétikai gondolkodás eddig érvényes normáit. Egymás után kellett feladnunk ezeket a tartományokat, miközben - úgy tűnt - hiába kutattunk új lehetőségek és ígéretes újrakezdések után. Most, hogy összegyűjtöttem az ebben a helyzetben született reflexióimat, olyan érzés fog el, mintha csak a mítoszok szfinxe állt volna valamennyiünk elé, hogy az ezredforduló küszöbére érve gyötrő kérdéseivel feltartóztasson minket, és válaszokat csikarjon ki belőlünk, mielőtt továbbengedne azon az úton, amelynek végén - ezt reméljük - nem valamilyen naptári dátum (például a kétezredik év) áll, és még csak nem is a ; 1 , I . • I í X ¦ ' ^^ ¦ ' i I , i -,1 .1 I'