Mai indiai képzőművészet [antikvár]

Az indiai művészet ma a növekedés és kiteljesedés állapotában van. Olyan szilárd erő és termékenység jellemzi, mint egy virágzó, fiatal fát. E művészet jellegzetessége nyíltságában és egyéniségében rejlik. Függetlenségét környezetének köszönheti, ahol minden fajta művészet számára adott a felvirágzás lehetősége, szabadulás a múlt terhétől, nyitva állás a mindenfelől áramló hatások előtt. Így a művészt nem köti meg semmiféle szűk horizont, ott kockáztathat, ahol akar, különféle forrásokból meríthet ösztönzést. Korunkra érvényes új hagyomány építője, mely reményeinket és aggodalmainkat fejezi ki. A művészek saját, eredeti stílust alakítanak ki, mely ezért nagyon személyes jellegű és egyéni. A fiatal indiai művészek ma olyan helyzetben vannak, hogy biztonságukat és felszabadultságukat egyaránt bizonyíthatják. Munkáik azt mutatják, hogy számukra a műalkotás mindenekelőtt önkifejezés. Bár hangsúlyozottan eredeti alkotók, nem hajhásszák a szenzációt, ellenkezőleg, a hagyományos eszközöket új nyelvként használják. A legnagyobb népszerűségnek a festészet örvend, bár a szobrászat és a sokszorosított grafika is igen divatos. A művészek új látásmódja többé-kevésbé elhanyagolható, alárendelt dolog, vagy ha téma, akkor is másodlagos szerepet játszik a kompozícióhoz, a színhez, a textúrához képest. A művek többsége az absztrakt vonalakat hangsúlyozza, mások használnak képeket, de sajátos képzeletvilágot teremtenek. A műalkotás öntörvényei szerint létezik, mint olyan valami, melyet az ember gyönyörködtetésére alkottak. Játékosság és gondolatiság, ügyesség és fantáziagazdaság, forma és tartalom elemei egyesülnek, hogy egy új valóságot alkossanak, hogy fokozzák és kiterjesszék a szépség iránti fogékonyságunkat.