Ötvösművészet [antikvár]

ELŐSZÓ Képzeljük el, hogy például a bronzkor „fémművese" miként találta ki az öntéshez szükséges ötvözetet, és hogyan határozta meg az arányokat, melyikből mennyit vegyen, hogy az éppen bronz (hívhatta másként is) legyen! Biztosan nem úgy, hogy vadászgatás, kóborlás közben megbotlott valamiben és elesett, s felkeltében megnézte, miben is bukott el. Fejéhez kapott és felkiáltott: „Ez réz!" Majd utána rátalált az ónra. Gondolt egyet, és megolvasztotta mindkettőt, de nagyon elcsodálkozhatott, mert míg az ón olvadáspontja 360 °C, addig a réz 1085 °C-on olvadt, majd összekeverte a két olvadékot. Milyen arányban? Mivel hevítette és miben? Közben talált egy, a napnál is fényesebben ragyogó fémet, az aranyat. Ezt is megolvasztotta, de hogyan is lett ebből a megolvadt fémből lemez, szabályos négyzetes huzal, hogyan - mai szakszóval -forrasztotta össze az alkatrészeket? Biztosan nem kőbaltával kalapálta lemezzé, huzallá, és nem farakáson végezte a forrasztásokat! Mert más eszköz nemigen állt rendelkezésre - mai tudásunk szerint! Feltehetjük a kérdést, mitől vagy kitől ismertük meg a fémeket, s azok megmunkálását? Honnan a technikai, technológiai tudás? Sajnos e könyv sem ad választ a kezdetekre, de arra igen, hogy később a technológiák hogyan épültek egymásra, és hogyan alakultak ki új módszerek, anyagok, díszítőtechnikák, és az ötvösség hogyan vált a művészetek „királyává". A régi magyar ötvösségnek nem valami sok az írásbeli emléke. Különösen keveset foglalkoztak magával az ötvösműhellyel és a szerszámokkal, ezek közül említést érdemelnek például Ballaghy Aladárnak a Kecskeméti W. Péter ötvöskönyvéhez fűzött tudományos megjegyzései és Vattai Erzsébet Néhány adat az ötvösmesterség és szerszámok történetéhez- (XI-XIX. sz.J című munkája (Arch. Ért. 80 [1953] 151. o.). Azt is tudjuk, hogy miért nem maradt fenn több emlék: a céhrendszer zárkózott természetéből következett, hogy a mesterek szigorúan őrizték az ipari titkokat, de valamennyi között a legszigorúbban a nemes ércek művelői, maguk az ötvösök. Egy-két különösen értékes irodalmi és szakmatörténeti írás azért maradt ránk, például az Országos Széchényi Könyvtár állományában van egy 1716-os unikumpéldány, mely a feltételezések szerint Felvinczi György műve lehet: Az Ötves Mesterségről való Vetélkedés. A magyarországi ötvösművészet történetének, fejlődésének kutatása, a hozzáértő műbírálatok, szakszerű elemzések és a jövőbeni feladataival való foglalkozás nagyjában-egészében le is zárult Kő-