Izlésfejlődés és stiluskorszakok [antikvár]

Részlet a könyvből: MŰVÉSZET, ANYAG, SZELLEM I. Iparművészet és művészet fogalma nem különíthető el egyik a másiktól teljesen. Sokszázados viták sem tudták pontosan megállapítani, mit is tekintsünk művészetnek, annál kevésbbé lehet pontosan megszabni, hol kezdődik az iparművészet s hol válik el tőle a nagy, az igazi művészet. Nagyon nehéz szavakkal operálni ott, ahol a fogalmak maguk is homályban lappanganak még. Van felfogás, amely egy jóformáju közönséges ivópoharat is hajlandó a művészet régiójába emelni, hogyha bizonyos esztétikai követelményeknek megfelel. Mások a tökéletes hüségü festett arcképet is kirekesztik a művészet birodalmából, mondván, hogy a természetnek hü ábrázolása önmagában még nem művészet. Az általános felfogás a ritmikus mozgások legegyszerübbjét, a kis gyermekek körbenforgó táncát is a művészi megnyilvánulások világába sorozza, viszont azt a csodálatos színgazdagságot, mellyel egy matyó asszony szoknyáját, főkötőjét ezernyi szalag és virág, himzés és szövés fullasztó tengeréből egyetlen szépséggé gyúrja, senki sem vonta még a műalkotások világába, holott minden feltétele megvan tevékenységében a művészi alkotásnak. Ezernyi példát lehetne még felhozni annak igazolásául, hogy még a tételes esztétika, a rendszeres széptan is mennyire ingadozó a művészet határvonalainak kijelölésében.