Fény [antikvár]

NAGY ANDRÁS Színek hárfa hangon A gyerekek jó okkal, százféleképpen is félreláthatják a nekik újat, ismeretlent. Velem az történt, hogy a pestszentlőrinci Fórum moziban láttam és hallottam egy hárfázó nőt. Akkoriban félreállított művészek és különféle deklasszált elemek, zsonglőrök, meg osztályidegen zenészek, a mozielőadások előtt éhbérért léptek fel, mert munkát kerülni tilos volt. Ki lehetett a hárfás nő a vörösréz színű függöny előtt? Felejthetetlen hangulat és kép volt. Nem sokkal azután Apám, aki idős mesterként tisztelhette Ferenczy Bénit, elcipelt hozzá, lássak valami művészetet. Bámultam ahogy kell és észrevettem egy olyan szép hárfázó nőt, mint az álom. Pedig nem volt ám kidolgozva, inkább az elnagyoltságára emlékszem, talán Ferenczy Noémi egyik munkája, vagy a vázlata volt. Később jöttem rá, amikor már el tudtam olvasni a képaláírásokat, hogy nem húrokat penget, hanem egy szövőkeret szálain játszik, de akkor már késő volt. A hárfa-hangokat a szőtt képekről máig visszahallom. Balogh Edit kompozícióiról sereg dallam és akkord száll fel, zuhan ránk és kapaszkodik belénk, ránt a mélybe és térít el reflex-szerűen látni akart belső képeinktől, persze ezeket már átszövik az élettapasztalataink diszharmóniái, a költők ajkáról csörömpölő szavak, a megélt életutak, amint Edit művészetében is érezzük Erdélyt, a hozott, a tanult és a tehetségéből, fantáziájából kiteljesedő testet öltő élményt. Itt a fajsúlyos munkákkal körülvéve könnyű szívvel állítom ezt, de hadd idézzem fel az előzmények némelyikét, a Töviskoronás, a Sámán-korpusz, a Duna-delta, a Csend című kárpitjait. Értő közönség előtt nem kell hangsúlyozni, hogy ez a műfaj Pénelopé fegyelmét is föltételezi. Ha a szellemi és formai kifejezőerő egyesül, a mai giccs-özön - ahol a kísérletezést lenézik és a jelbeszédet őrültségnek tartják -, 1848 EMLÉKEZETE | 2008 SELYEM NYOMAT I 450x100 CM