Minden hajnalban [antikvár]

TAVASZI ESŐBEN Hirtelen jött tavaszi esőben, hagytál el örökre. Fényszilánkon osztozkodó víztócsák kísértek hazáig, és az égen henyélő szivárvány tarka ruhájába öltözött madarak keringtek fölöttem. Akkor nem éreztem hogy tavasz van, kemény rügyeken szökdécselő sárgarigó helyett, fekete lódenkabátos varjú kormos szemében a téli napkorongot kerestem. Pedig már délről érkező gólyák terelgették az égen a bárányfelhőket, és a kikelet jegyesei a frakkba öltözött fecskék, ragyogva villantak el sötét arcom előtt. MA BIZTOSAN ELJÖSSZ Ma biztosan eljössz, gólyahírrel teleszórni a zöldülő dombokat. Húsvét előtt, amikor a fehérre meszelt templomok fölött, ingujjra vetkőzött bárányfelhők helyett, a szerelmes gyümölcsfák szirmokból szőtt menyasszonyi fátylával repülnek a darazsak az április menyegzőjére.