Mint egy elutazás [antikvár]

Lapélein sárgás foltokkal.
Tandori Dezső hat színművet tesz közzé ebben a könyvben. Az 1978 és 1980 között keletkezett öt darab voltaképpen egyetlen, közös konfliktusú művé szerveződik, melyben az irodalmi forma és az élet megélésének természete közötti ellentétet tárja fel lírai megrendültséggel az író; az élmény igazságának elmásmilyenülését és az abból fakadó szomorúságot és tragikumot - ez élmény elmúlását és "elvesztését" a kifejezésben. Tandori Dezső ugyanis ahhoz a belátáshoz jut el, miszerint az egyszeri alakulás és a végleges forma között nincs kiegyezés; elér arra a pontra, ahol nem kielégítő többé a hibátlan termék, a jó minőség, a kifejezőerő, amikor túlságosan szembekerül egymással az, amiről állítólag beszélünk, és az, ami ezt állítólag kifejezi. És hogy ez miért van így, miért olyan nehéz megteremteni a közlés valóságát vagy organizmusát, arra próbál - a szó Tandori-értelmében "próbál" - ez a zaklatott és fájdalmas színműköltészet magyarázatot találni.