Vicc albummm [antikvár]

RÖVIDENTörök -Dafti- László előszavaÉjféli hajnal, szörnyű fény ez."Mihail Bahtyin létértelmező, krízis-magyarázó tanulmányában állítja fel az éjszakain és hajnali groteszk dichotómiáját, melyben a márnem-mégnem állapotát zsigeréig megélő individuum világérzékelése ígyis-úgyis a nevetésbe (röhögésbe, kacajba, röhejbe, mosolyba, édes-bús vonyító fintorba) konvergál. Hi-hi és ha-ha váltsa ki akár egy abszurd szélsőségekkel, hihetetlen helyzetekkel, és jellemmutatványokkal alakját állandóan torzra, torzóra változtató plazma-társadalom, barbapapa-demokrácia, vagy akár egy posztkommunistakolum-nistahedonista vámpírok bálja. Hi-hi és ha-ha. Az átmenet hihihahája.A karikatúra formanyelvét megszégyenítő eredetiséggel megtölteni képes művészek új albumában a tőlük megszokott intelektuáiis kódrendszer továbbfejlődését tapasztalhatjuk, s az egyes egyéniségekre szinte már specifikusan jellemző groteszk-puritán vonalvezetés esztétikai öröme telítődik a képkapcsolódások szuksz-cesszív poénkereső (és találó!) izgalmának feszültségével.Formai értékeiken túl (ú.m. alak-karakterek, mikrogesztusokba rejtett poénok, kép és szöveg adekvát volta, pózok immanens üzenetei) dicsérendő és kiemelendő a művészek azon képessége, ahogy önnön belső autonómiájuk szerint haladnak világképük és igazságérzetük lélekvesztőjén a - másokat érzéki csalódással, furcsa tengeribetegséggel megverő - lde(g)ológia vadvizein.Az alkotók görbe tükrében az olvasó - a képek előtt percnyi megállást önmagának végre megengedő Nagy Rohanó - cinkos belső mosollyal nyugtázza önnön belső reflexióinak - expresszív tehetség hiányában belsőnek Is maradó - alaktalan világválaszainak manifesztációit erről a világról, amely, ugye, még nem a lehetők legjobbika, Herr Leibniz 1994-ben, a pontatlan szavak és pontos találatok idején, beléphetünk a Grafovizuális Univerzum kari-katúristák birtokolta szegletébe, hogy látva lássunk, hogy látva lássunk.