Raffaello [antikvár]

Védőborító sarkai kopottasak.
„Ó, szerencsés és boldog lélek, minden ember szívesen gondol rád, magasztalja tetteidet, és csodálja valamennyi hátrahagyott alkotásodat. Bizony, a festészet maga is meghalhatott volna, amikor ez a nemes művész meghalt, hiszen szinte megvakult, amikor Raffaello behunyta a szemét. Nekünk, akik túléltük, az a feladatunk, hogy utánozzuk azt a jót, sőt kitűnő stílust, amelyet példaként hagyott ránk, és amint az ő tehetsége és saját kötelességünk megköveteli, lelkünkben igen nagy kegyelettel őrizzük emlékét, és mindig nagy tisztelettel szóljunk róla. Hiszen a művészet, a színezés és a teremtő képzelet valójában az ő révén érte el alig remélt színvonalát és tökéletességét; egyetlen alkotó szellem se gondoljon arra, hogy valaha túlszárnyalhatja.” Giorgio Vasari