Kard és ecset [antikvár]

Kötéstábla / borítója kopott
Magyarországon ​a XIX. század közepén bontakozott ki a történeti festészet. Festőink közül néhányan Bécsben, illetve Párizsban, mások a müncheni Akadémián képezték magukat. A kiemelkedőbb tehetségek nem követték mereven az akadémiák előírásait, az ott megszokott színpadias jelenetek helyett a nemzeti felemelkedés reményét, majd az elbukás tragédiáját kifejező romantikus hevületű történeti allegóriákat festettek. A magyar történeti festészet fénykorában, az 1850-70-es években készült alkotások fontos szerepet játszottak a magyar művészet fejlődésében, és egyes kompozíciók – mint például a párizsi Salon aranyérmével kitüntetett Madarász-kép, a Hunyadi László siratása – a hazai nagy népszerűség mellett külföldön is ismertté tették őket. Lotz, Than, Madarász, Székely és mások műveinek témavilága a nemzeti múlt eseményeihez kapcsolódott, az 1870-es évek végén a történeti festészet új irányzatának alkotói ezzel szemben elképzelt vagy szájhagyomány útján elterjedt életképszerű, illetve reprezentatív jeleneteket örökítettek meg vásznaikon. Bodnár Éva e könyvében a magyar történeti festészet fejlődését elemzi részletesen bemutatva a reformkortól a századfordulóig, a műfaj vezető mestereinek – Madarász Viktor, Than Mór, Székely Bertalan, Benczúr Gyula – munkásságát. A kötet 36 színes reprodukciója a Magyar Nemzeti Galériában őrzött és túlnyomórészt kiállított történeti képekből nyújt szemléletes válogatást.