In memoriam Mandel Tamás [antikvár]

Előszó helyett Apám, Mandel Tamás emlékére készült el ez az album, de édesanyámra, Nagy Cecíliára is szeretettel emlékezem a régi rajzok felidézésével, hiszen szüleim egy tankörben folytatták tanulmányaikat a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán, ahol 1955-ben mindketten sikeresen diplomáztak. Gyermekkorom meghatározó emlékei közé tartoznak azok az esték, amikor budai lakásunk nagyobbik szobájában apám és anyám a nagy rajzasztalnál egymással szemben ülve heteken át dolgoztak egy-egy tervpályázaton. A szobába belépve a cigarettafüsttől ugyan alig láttam őket, de máig tisztán hallom a Szabad Európa Rádió hullámzó hangja mellett a graphos tollak és a félbetört zsilettpengék sercegését. Apám nem tudta rajzolás nélkül elképzelni az estéit, igy amikor éppen nem volt pályázat, régi járműveket kezdett rajzolni. A nyolcvanas évek végéig több száz rajz készült el, amelyekből a Móra Kiadó több albumot is megjelentetett. Hálás vagyok apámnak azért is, hogy gyakran elvitt magával Tatabányára az általa tervezett, majd később Ybl-díjjal is elismert városközpont építése alatt, igy már gyerekfejjel láthat- tam, hogy a rajzasztalon született tervekből hogyan épül fel egy új város. Ajánlom ezt az albumot mindenkinek akik Ismerték szüleimet, de azoknak is akik a mai virtuális világban a múlt század egy olyan tehetséges alkotóját szeretnék rajzai által megismerni, aki még napi kapcsolatban volt olyan, mára már ismeretlen eszközökkel, mint a papír, a toll, az ecset vagy a tus Mandel Róbert MANDEL TAMÁS ÉS NAGY CEClllA