Gáborjáni Szabó Kálmán Grafikái [antikvár]

Debrecenben kevés nyoma maradt a régi idők fametszői próbálkozásainak. Nehéz összeszednünk a szétszórt adatokat, hogy láttassuk a fejlődésben támaszul szolgáló múltat, felmérhessük a megtett utat. Amikor a pionir munka erőfeszítéseit idézzük, a négy évszázados városi (ma Alföldi) nyomda kép- és betűvésegető vezetőitől és mesterembereitől a rézmetsző diákok (Karacs Ferenc, Erőss Gábor, Erőss János, Beregszászi Pál) nemes példáitól vezet az út a debreceni grafika fénykoráig. A későbbi évtizedekből kell ébresztgetnünk az „akvarell poétájának", Bakoss Tibornak, majd a maratott vonalak halkszavú rögzítőjének: Vadász Endrének, s a tragikus sorsú polihisztornak: Mata Jánosnak emlékezetét, akik a fasizmus áldozataiként estek ki az élők sorából, s kell felvázolnunk Gáborjáni Szabó Kálmán portréját - emberi, művészi és pedagógiai adalékokból. Hamar kiviláglik, mily hálátlan volt mindenkor a művészet szerepe Debrecen múltjában. Gondoljunk Gulyás Pál költői jellemzésére, aki a harmincas években szólott a Tiszántúl tragikus történelmi időket átvészelt metropolisában a valaha is feladatokat vállalókról: ,,A Géniusz szerepe mindenütt nehéz, Debrecenben különösen nehéz lehetett. . ."a) A debreceni xilografikus (fametszői) múlt kutatója a szórvány adatokat gyűjtögetve elsősorban a könyvnyomtatás fellelhető emlékeihez fordul. A debreceni fametszés kezdetei is szorosan kapcsolódnak az ősi városi nyomda történetéhez. Debrecenben Huszár Gálé az első betűműhely, aki itteni működését 1561-ben kezdi meg. Nyomtatványait általában néhány iniciálé és zárómetszet díszíti. Bármily nagy jelentőségű is Huszár Gál úttörő tevékenysége, művészi értelemben nem sokban segítette elő a debreceni fametszés fejlődését. Könyvdíszei nagyobbrészt külföldi eredetűek, stílusuk is eltérő, hiszen Huszár Gál készletét - mint a magyarországi könyvdíszítés XVI. sz.-i kutatói is megállapították - különböző nyomdák felszereléséből gyűjtötte egybe.b)