Frank Frigyes (1890-1976) festőművész emlékkiállítása [antikvár]

Frank Frigyes pályája rendhagyó ívű, hiszen megfontoltan kibontakozó modernizmusa az évek során nem konszolidálódott, sőt az idő előrehaladtával mind merészebbé vált. Indulásakor úgy tűnt, a századelő radikális formabontó törekvései semmi nyomot nem hagynak festészetén. A klasszikus formarend iránti elkötelezettségét mi sem bizonyította jobban, mint az, hogy budapesti mintarajziskolás éveit követően nem Párizs, hanem München művészeti akadémiáját választotta. Meglepő döntés volt ez, lévén a bajor főváros az 1880-as évektől fokozatosan vesztett vonzerejéből, a korszerű (értsd: modern) festészet ígéretét immár Párizs hordozta. Mikor tehát Frank München mellett voksolt, egyúttal a tradicionális festői értékek mellett kötelezte el magát, követve főiskolai tanára, a klasszikusokat mesteri fokon másoló Balló Ede iránymutatását. Münchenben kidolgozott stílusának legfőbb komponense a "történeti expresszionizmus" jellegzetes képviselője Frans Hals, másik ihletője a német impresszionizmus Lovis Corinth, Max Liebermann és Mas Slevogt nevével fémjelzett expresszív vonulata volt. Elismerő kritikák, portrémegrendelések, jelentős kiállítási szereplések jelezték, hogy Frank kiváló karakterformáló képességgel társuló virtuóz ecsetkezelése találkozik a szélesebb publikum elvárásaival. Következetesen formálódó neoklasszikus kifejezésmódját csak megerősítette 1924-ben olaszországi utazása. Frank Szőnyi Istvánnal és Korb Erzsébettel ugyanazon évben, a Novecento Italiano mozgalom felvirágzása idején érkezett Itáliába. Ámde az olasz mágikus realizmus hatása csak időlegesnek bizonyult, hamarosan elmosta azt Párizs életre szóló befolyása.