Falak [antikvár]

Részlet a könyvből: Amikor Ország Lili - már érett művészként - először utazott Jeruzsálembe, akkor érte az elementáris erejű felismerés, hogy ennek a korábban még sohasem látott városnak a sikátorait, kopott köveit, omladozó házfalait álmodja képeibe évek óta, olyan zavarba ejtő pontossággal és hitelességgel, mintha évezredekkel ezelőtt már ott élt volna. "A falak bennem vannak." - döbbent rá, hiszen egész munkásságában egy szerzetes türelmével és megszállottságával örökítette meg belső világának minduntalan előtűnő falait. Titkok hordozói voltak e falak, melyek nem eltakartak, hanem jelentésük teljes súlyával a látás legigazabb mélységeit nyitották meg számára. Vándorként köztük bolyongott, mindenütt ott voltak, bármerre pillantott, bármerre fordult. Keze köveiket tapintotta, amint útja során e labirintusban haladt. Minden ember élete útvesztő, melyben sorsa fordulóin keresztül igyekszik önmagát megtalálni, s eközben eljut a szegletek mögött reá váró végső titokhoz. Ország Lili érzékeny művészként azonban nemcsak a maga, hanem az ember egyetemes sorsát is megélte, közös ősi tudatunk labirintusát járja végig. "Ez az útvesztő egyszerre az éné és a történelemé is, dimenziói egyszerre végesek és végtelenek." - írta Laczkó Ibolya.