Egy elfeledett életmű [antikvár]

Mikor 1956-ban a Székely Bertalan Emlékmúzeum megnyitotta kapuit, az első állandó kiállítás egyik kistermét székely Árpád rézkarcai és akvarelljei töltötték meg! Míg Székely Bertalan emlékét nemzedékeken át ápolta a község, fia művészete, szadai kötődései feledésbe merültek. Műveit a közönség sem életében, sem halála után nem láthatta együtt, rézkarcainak egyetlen bő válogatása halála után nyolc évvel, 1922-ben került a budapesti közönség elé. Rejtőzködő életmű Székely Árpádé. Nagy hírű, zseniális édesapja, Székely Bertalan mellett a fiú mindvégig árnyékban maradt. Noha maga is művészpályára lépett, folyvást visszahúzódva működött. Visszanézve úgy tűnhet, szándékolt volt ez a félreállás, s annak tudatát tükrözte, hogy a fiú sohasem léphet apja nyomdokaiba. Székely Árpád túlontúl is tisztában volt saját képességeivel. Sohasem versenyzett apjával, tudatosan kitért mindazon műfajok elől, amelyekben a külvilág összemérhette volna őket.