Domenico Purificato festőművész kiállítása [antikvár]

Domenico Purificato festményeiben van valami talányos vonás: és az kifogyhatatlan csodálkozás forrása. A valóság képei olyan szelíd bájjal, szeretettel tárulnak fel szemünk előtt, mint a világ igen lágy "bőre". De ha tekintetünk mélyebbre hatol, a képet igen telítettnek találja, és ez nem teszi lehetővé a gyors feldolgozást. Gyakran szomorú, de mindig nyugodt emberfigurákon keresztül "tapintható" világosságba állítja a líraiságot és a világ szeretetét, olyan erkölcsi-festői együttest hozva létre, amelynek alkotóeleme a hamisítatlan népi életérzés és a nyugati festészet fejlődési ívének erősen személyes és finom átélése Raffaellótól Courbetig. Ez a talányosság olyan jól ráépül a létre és a festészetre, hogy csak a hosszas szemlélés és gondolkodás előtt tárul fel.