A színek üzenete [antikvár]

Kiadói borító kopottas. Felső lapélek halványan foltosak.
Festő mesterségek, pályaválasztásom egyik döntő meghatározója volt a délutáni festéktörés édesapám önálló kolozsvári címfestő műhelyében, a volt Prezenszky-féle sütöde felett, a mai Horea úton. A kis méretű helyiségben, melynek közepén hatalmas, vastag márványlapú asztal terpeszkedett, tanultam meg egy életre a kék színe jelentőségét... Senkinél nem éreztem azt a különös kettősséget, amit édesapámnál. Érződött, hogy nem tanulta főiskolán a rajzot, a festészetet, s mégis átérzett színfeltevésében, a tárgyak átlelkesítésében volt valami olyan születetten intelligens, olyan ősi mélységből jövő színlátás, amit nagyon kevés végzett festőnél látok. Ezek a gének az ősök kifinomult, művészetkedvelő világából öröklődtek át, áramlottak csodálatos drapériáira, pompázatos püspökvöröseire... Apám a kényelmetlen életre nevelt minket, a nehézség vállalására, a munka örömére, ezért most magunkba nézünk, hogy munkából és méltóságból kapott örökségünkkel hogyan gazdálkodunk majd. Ezt látom a koszorút hozó színházi emberek arcán is, a harcos kollégák arcán, kik együtt voltak vele a munka eme ezredében, akik segítettek annak a barikádnak a megépítésénél, amelyik ma a szentgyörgyi színházat jelenti. Munka és méltóság egy, csaknem egyazon fogalom, büszke vagyok apámra, és hálás ezért a fejedelmi örökségért.