A napcsíkos darázshoz [antikvár]

Első könyv (Vadnarancsok, 1978-1979) fj A hajók gazdátlanok. Nem, azok nem, a papírból hajtogatottak, nem a korhadt és fából faragott j (mellette zománctalan lábas), nem a műanyag flotta (hol kilátszik a körüldongott rongyok, moszatok alól, ott fénytől - ultraviola sugárzás! - fakó) s mind, ami feketének nem mondható. A tüdőben tömör rézgömbök koccannak, kotyognak a járó léghuzatban; hűvösen ridegen, mint e metaforák. A hajók pedig gazdátlanok: üregek nyílnak-zárulnak alattuk-fölöttük: maga az országos félelem. Fehéren sikolt a porral száguldó tudat, és csak a sós vér tudja (visszatekintés: evolúció) a tengert, csak a vér tudja a kajütablak, a lépcső hideg vasát. A szem mögött végtelen sík. Lucernaillatú türkizzöldek. A gyantapuhák. Függő mondatokban fölneszeznek a halottsárgák. (Hát abroncsként pattannak szét a mondatok?) A gazdátlan hajók, a gazdátlanok A VIZEK VÁNDOROLTAK A HEGYEKEN TÚLRA A TELEHOLDAS CUKROS ÉJSZAKÁBAN (azonosítható állapotok, mint lámpás szentjánosbogarak, vagy ama Keresztelő, vagy a tompa égi kövek, már nincsenek. Kémiai folyamatok, filozófiai tételek és _