A Munkácsy-kérdés [antikvár]

ELÖLJÁRÓ BESZÉD Ez a kis könyv szinte magamagától íródott. Elolvastam Harsányi Zsolt regényét, az Ecce Homo-t és leültem, hogy bírálatot írjak róla. Amennyire lelkendezve vártam a regényt, annyira lehangolt az olvasása. Bevezetésül össze akartam foglalni a Munkácsyról írt kritikák kritikáját és íme, hogy megnőtt ez a munka ujjam alatt... Ezt a kis könyvet igazán nem személyeskedésből írtam, hiszen évek hosszú sora óta forgatom főbb gondolatait az agyamban. Számtalan cikkben kifejtettem őket s főcélja, hogy ráeszméltesse a magyar kultúra illetékes őreit: Munkácsyval szemben a magyarságnak még nagy kötelezettségei vannak. Nem a szoborállítás a lényeges. Noha nagyon furcsa, hogy kultúránknak nálánál nem egy, százszor jelentéktelenebb hőse már bronzemléket kapott, az övé pedig a sok pályázat közt szinte végleg elsikkadt! Munkácsy szobrát azonban megfaragta ő maga - műveiben. Előbb vagy utóbb szobra lesz neki a világ köztudatában. A politikai gyűlölet (a német kritikában) homályba állíthatja, de a zsenije majd csak áttöri a mesterséges árnyékot. A művészi irányok színeváltozása (a francia kritikában) kézlegyintésre bírhatott egyeseket, de eljön majd ez ellenséges művészi szellem pálfordulása és Munkácsy alkotásai beszélni fognak.