A kecskeméti művésztelep [antikvár]

A KECSKEMÉTI MOVÉSZTELEP Elöljáróban A magyar művészettörténetben a Kecskeméti Művésztelep meglehetősen ellentmondásosan, hiányos és pontatlan adatokkal, félreértésekre okot adó megfogalmazásokban szerepel.'' Mivel a művésztelep összefoglaló tárlatai nem voltak monografikus jellegűek, így az odakötődő művek is ritkán jelennek meg átfogó korszakkiállításokon, egyéni és kollektív bemutatókon. Kecskemét Barbizon, Worpswede stb. távoli és Nagybánya közeli örököse a festészetben, a szecesszió jegyében viszont Darmstadté. A két háború közötti időben, a magyar művészet megváltozott környezetében elsősorban a hazai művésztelepekkel (Miskolc, Szolnok, Szentendre, Hódmezővásárhely) összehasonlítva válnak ki, különülnek el egyedi karakterjegyei. A Révész-korszakban és különösen az utána következő bő évtizedben Kecskeméten a művészek bizonyos szellemi szétzilálódás állapotában, izoláltan dolgoztak.^ A nagyszerű indulás, a reményteljes Kada-alapítás után a kolónia folyamatosan eljelentéktelenedett, majd megszűnt. Fénykora: kezdő évei, az első világháború előtti néhány év. További évtizedei a lassú, de biztos elhalás-vegetálás időszaka, föl-föllobbanó tervekkel, újjászervezésre alkalmasnak vélt, ám teljes körűen meg nem valósított elképzelésekkel. A magyar művészet fő mozgástere az 1910 körüli években a művésztelepekről már teljes mértékben a fővárosba tevődött át. Ennek meghatározó, a vidéki centrumokat háttérbe szorító, szívó hatása érződik a kecskeméti telep fővárosi előszobajellegében. A környék sem tudott kifejteni Nagybányához, de még talán Szolnokhoz hasonló vonzerőt sem. Kecskemét életében is idegen maradt a művésztelep, nemcsak annak városszélre telepítettsége, a centrumtól való távolsága, hanem különössége, szellemi elkülönültsége, no meg a város igénytelensége miatt is. Művé-szettörténetileg mégis fontos, mert mintegy keresztmetszetét adja a „neósok", az új törekvések szabad társulásban történő megjelenésének. Legfőbb érdeme talán a több irányban, bármely irányzat felé való nyitottságában rejlik. Mindent egybevéve a Kecskeméti Művésztelep, habár szép kezdemény, egy mezőváros jelentékeny képzőművészeti vállalása volt - mégis torzó maradt, megvalósíthatatlan tervek, beteljesületlen törekvések ígéretes torzója. A klasszikusnak mondható, az első világháború előtt, az Osztrák-Magyar Monarchia kereteiben létrejött művésztelepek (Nagybánya, 1896,^ Szolnok, 1902," Gödöllő, 1902®) közt a kecskeméti megalakulását és a művészettörténeti irodalomban, a recepcióban elfoglalt helyét tekintve is mindig a sor legvégén és ellentmondásos, gyakorta pontatlan adatokkal szerepel még az utóbbi években is.® Pedig létrejöttének az éve művé-