Újkori építészettörténet [antikvár]

Bevezetés A vi.l^g egyik legjelentősebb alaptörvénye a mozgás, az pllandó változás. Az ember élete éppen ugy része ennek az állandó változásnak, történésnek, mint minden mozgás, ami a világon történik. A mögöttünk lévő mult és az előttünk lévő jövő érintkezési pontja a mindenkori jelen, mely állandó előrehaladó mozgásban van. Az állat számára csak a jelen létezik. Az ember ezzel szemben a térbeli viszonylatokon tul az idő koordinátarendszerében is él. A mult tanulságaira épiti a jelent és ezen túlmenően a jövőt is. Ezért az egyén számára döntő jelentőségű az emlékezés, a múltból leszűrt tapasztalat, mely rányomja bélyegét a jelenkori viselkedésére is. Ha az embernek nem volna emlékezetében élő múltja, nem volna bázisa, alapja, melyről a jövő felé tekinthetne. Hiányoznék a történés, fejlődés előremutató törvényszerű vonala. A jelen elszigetelődő pontjából - irány nélkül - tétován keresné a továbbhaladás útját. Aki a fejlődés törvényszerű folyamatát tudatosan átéli, az tisztában van a világban betöltött szerepével, jelentőségével, haladásának utja is határozott. Ami az ember, az egyén számára az emlékezés, az a kollektiva, a társadalom számára a történelem. Korunkban a társadalmi gondolat soha nem látott magas fokra jutott. Soha nem került még olyan intenziven előtérbe a fejlődés, a történés a társadalom szempontjából, - mint napjainkban. Ez a felismerés döntő módon rányomja bélyegét a mai történelemtudományra, s á maga szűkebb körén belül az építészettörténetre is. Az épitészeti alkotás meghatározó tényezői: 1. A történeti fejlődés /a kor/. 2. A hely /kulturtáj/. 3. Az alkotó ember /a művész egyénisége/. /Valójában minden művészeti alkotás az idő, a tér és az ember dimenziójában nyer teljes meghatározást./ Bővebben vizsgálva a fentieket az alábbi megállapításokat tehetjük: Mindhárom tényező két ellentétes, egymással dialektikus harcot vivó pólusra bontható: 1. A kor: a/ az igényre /ez a fizikai és eszmei értelemben érvényesülő funkcióban jelentkezik/, b/ a technikára /vagyis a megvalósítás lehetőségére, az adott korban rendelkezésre álló szerkezetekre, anyagokra, adottságokra/. - 3 -