Országház [antikvár]

Részlet: "A Duna partján magasodó impozáns épületóriás, az Országház a magyar törvényhozás otthona, ^ közjogi méltóságok székhelye. Műalkotásként is méltó a magyar állam életében betöltött szerepéhez: az ország háza. Tizenhárom évig tartó tervezés, illetve építés után 1896-ban a honfoglalás ezredik évfordulóját ünneplő magyarok már gyönyörködhettek a hatalmas kupolával koronázott épületben. A tervpályázat Az Országház tervezésére, az Osztrák-Magyar Monarchia fennállásának időszakában, 1882. áprilisában hirdettek pályázatot. Az akkori kétkamarás országgyűlés befogadására szánt épület helyszínéül a Duna partját jelölték ki, a stílus tekintetében lényegében szabad kezet adtak a pályázóknak. Bár a pályázat elméletileg nemzetközi volt, a felhívást csak magyar szaklapokban és hírlapokban tették közzé, így az esemény elsősorban a magyar és - kisebb mértékben -a bécsi építészek házi versenye lett. Összesen 19 pályázati terv érkezett. A bírálóbizottság Steindl Imre, Hauszmann Alajos, Schickedanz Albert és Freund Vilmos, valamint Ottó Wagner és társai pályaművét egyaránt díjazásban részesítette. A neoreneszánsz, neobarokk, illetve neogótikus felfogásban fogant tervek közül a bírák hosszas vita után végül Steindl Imre neogótikus változatának a megvalósítását javasolták. Hauszmann Alajos pályázati terve, 1883. A honatyák az építésről szóló törvényjavaslatot 1884 márciusában vitatták meg, kifogásolták ugyan többek között a hatalmas költséget, de az épület szükségességére, reprezentatív feladatára és a millenniumi ünnepségekre tekintettel végül megszületett az igen. Az állandó országház építési terveinek jóváhagyásáról és az építés végrehajtásáról szóló 1884. évi XIX. törvénycikket maga az uralkodó, Ferenc József szentesítette 1884. május 22-én. I Az építkezés A munkálatokat egy erre a célra létrehozott szervezet, az Építészeti Tanács irányította, művezetőnek a tervezőt nevezték ki, akinek feladata lett a részletes tervek kidolgozása, az építési anyagok kiválasztása, a munka teljes körű felügyelete. 1885. október 12-én történt az első kapavágás. Ám hamar kiderült, hogy az alapozási munkák a vártnál hosszadalmasabbak és költségesebbek lesznek. Háromévnyi huzavona és az eredeti terv további módosításai után 1888-ban az építési területen felállított fabódéban mutatták be az épület 1:20-as, vagyis 5,14 méter nagyságú gipszmakettjét, amely állítólag a valaha készült legnagyobb építészeti modellek egyikének számított. Időközben azért már folyt a munka, munkások százai dolgoztak óriási reflektorok fényénél még éjjel is, az alapozáshoz töméntelen mennyiségű, 176 000 m} földet emeltek ki, összefüggő, 2-5 méter vastagságú betonréteget terítettek le 17 745,45 m2-nyi területen. Szinte hihetetlen mennyiségű építőanyagot használtak fel a falak építéséhez, mintegy 40 millió téglát, a burkoláshoz 30 000 m} faragott követ. Az építést még inkább bonyolította a páratlan, a korban a legnagyobbnak és a legmodernebbnek tartott európai fűtési rendszer: az Országháztól 150 méternyire álló házban (a mai Balassi Bálint utca 1-5. alatt) elhelyezett kazánokból vezették a föld alatt a forró gőzt gondosan szigetelt csővezetéken az új épület nagyobb termei alatt elhelyezett, a meleg levegő elosztására hivatott kamrákba. Ma is ez a rendszer biztosítja az épület fűtését. Feszített tempóban folyt hát a munka, a millenniumi ünnepségekre állt is a kupolás épület - igaz, minden részletében még korántsem volt befejezett. 1896. június 8-án, Ferenc József magyar királlyá történő koronázásának 29. évfordulóján az országgyűlés ünnepélyes külsőségek között megtartotta együttes ülését. Az Országházat valójában csak 1902-ben, tehát hat évvel később lehetett használatba venni, és a belső munkálatok egészen 1904 végéig tartottak. Az építkezés összköltsége végül több mint 3 7 millió koronát tett ki - kétszer annyiba került, mint azt a terv véglegesítésekor"