Középeurópai műépítmények [antikvár]

A szünidő első napjaiban távirat érkezett elöljárómhoz, melyben röviden csak az volt rendelve, hogy engem a legközelebbi vonattal Bécsbe küldjön: ott levél vár, mely további utasításokat tartalmaz. Nagyon természetes, hogy a legközelebbi vonattal Bécs felé haladtam. Budapesten csak épen az egyik pályaudvarról a másikra hajtattam, mely alkalmasabb volt utam folytatására. Midőn Esztergom mellett elrobogtunk, sajátságos vágyódással tekintettem a nagyszerű bazilika felé: e templom volt az első, mely bennem a gondolatot támasztotta, hogy Istenhez némiképen méltó építmény. Megkapott és most is vonzott, mintha valami bensőmben azt mondotta volna, hogy talán már nem is fogom többé látni. Parancs; tovább kell menni! Különben az út Budapestről Bécs felé oly kopott már, hogy én sem szólanék róla, ha ugyanazon fülkébe három kereskedő-ügynök nem vetődik, a melyben én holmit jegyezgetni akartam. De nem lehetett sokat tenni ezektől a csevegőktől, kiknek minden harmadik szavuk a «geschaft».