Tolna megyei avar temetők [antikvár]

BONA ISTVÁN Előszó A századunk második negyedében leletmentések és ásatások során feltárt avar kori temetők feldolgozását egyetemünk professzora, László Gyula kezdeményezte. Az első témákat 1950-1953. között tűzte ki, kérésére a Múzeumok és Műemlékek Országos Központja és a Magyar Nemzeti Múzeum anyagilag és közreműködéssel támo- Wy gatta a diplomamunkákat. Az 1951-1955. években elkészült temető-feldolgozásoknak (Sós Ágnes: Kecel-Körte- i. li fahegy, Bóna István: Áporkai-Ürbőpuszta, Szabó János Győző : Pilismarót-Öregekdűlő, Ferenczy László: Váchar- ,, tyán-Gosztonyi szőlők, Kiss György: Tatárszentgyörgy-Legoliczki föld, Erdélyi István: Jánoshlda-Tótkérpuszta) a t ' László által tervezett Avar Corpus sorozat köteteiben kellett volna megjelenniük. 1954 tavaszán László Gyula ve- í | zetésével megalakult az Avar Corpus munkaközösség, amely - a korszak valamennyi számbavehető kutatójának be- ). vonásával - célul tűzte ki mind a Magyar Nemzeti Múzeumtól feltárt, mind pedig a vidéki múzeumok ásatásaiból , ' származó avar temetők egységes feldolgozását és együttes kiadását. Miután a munkaközösség két évvel később fel- ¦.' bomlott, a már elkészült diplomamunkákat (a tatárszentgyörgyi temető kivételével) szerzőik 1957-1963 között az Archaeologiai Értesítő hasábjain és a Régészeti Füzetek sorozatban jelentették meg, egyedül Szabó János Győző ' ! feldolgozása került végül is a Kovrig Ilona irányításával két évtizeddel később újjáéledt Avar Corpus sorozat első kötetébe. r' ] Egyetemünk, a fenti kezdeményezéshez híven, a különböző avar corpus-sorozatok beindulása után sem kíván ; , kimaradni a munkából. Fiatal szakemberek - az utánpótlás - képzésében elengedhetetlenül fontos, hogy mégis- ^. merkedjenek a valóságos leletanyaggal, a korszak szakirodalmával, a lelőhelyek kutatástörténetével, s magával a tereppel és a feldolgozás mechanikusnak tűnő, mégis sokoldalú módszerével. Az 1980-as évek elejétől újabb diplomamunkák dolgozzák fel a közelmúlt s - ha ilyen éppen nem akadt - a régmúlt avar temetőásatásait. A vállalkozás első kézzelfogható eredménye a jelen kötet, a múlt század utolsó évtizedében Wpsinsky Mórtól kiásott avar temetők modern közzététele. Kötetünk 1983-ban benyújtott és megvédett egyetemi diplomamunkák leíró és elemző részeiből (Kiss Gábor: A geqeni és závodi temető, Somogyi Péter: A cikói temető), valamint Kiss Gábor újabb munkáiból, a bonyhádvarasdi, regölyi és „Tolna megyei" leletek feldolgozásából állt össze. Nem tartalmazza viszont a diplomamunkák- | hoz fűzött speciális értékeléseket (Somogyi Pétertől a sarlós temetkezés és a részleges lótemetkezés keleti erede- ; . téről írott fejezeteket, Kiss Gábortól a felhúzott gömbös fülbevalók monografikus feldolgozását) ezeket a szerzők | külön jelentették illetve jelentetik meg. í /, A két szerző feldolgozó munkája nem volt irigylésre méltó. A Nemzeti Múzeum Régiségtárában illetve utóbb i Népvándorláskori Gyűjteményében mindkét Világháború végén (1919, 1945) sokat szenvedtek az 1890-es években Wosinsky adatai nyomán gondosan naplózott és raktározott leletek. Egy részük elkeveredett, kivált a század végén és századunk első felében mindig mostohán kezelt keramika, más részük 80-90 esztendő alatt elmállott (főleg vasak és vékony bronzlemezek), emiatt azonosíthatatlanná vált vagy éppen elpusztult. Maradéktalanul elpusztultak a temetőkből a Szekszárdi Múzeumba jutott leletek és dokumentációk (1944). A szerzőknek nem volt más választásuk, mint filológiai pontossággal rekonstruálni a temetők sírjait és a sírok leleteit. Ennek során Wosinsky (illetve Regöly esetében Hampel) első pubhkációit gondosan összevetették a Wosinsky összefoglaló művében szereplő leírásokkal, majd az így nyert kritikai sírleírásokat a Régiségtári Napló tételeivel és rajzaival, a publikációk ábráival, a temetőkből később közölt leletek fényképeivel és adataival. Csak ezek után fogtak hozzá a leletek feldolgozásához. A meglevő leletekről természetes nagyságú rajzot készítettek, Somogyi Péter ceruzarajzait is Kiss Gábor vitte át tusrajzba. A hiányzó vagy megcsonkult leleteket, ahol lehetett s ahol arra szükség volt, az eredeti illetve későbbi publikációk ábrái nyomán egészítették ki. Annak érdekében, hogy a hat lelőhely leletanyagát mindenestől hozzáférhetővé tegyék - pubhkációs elveinket ezúttal Idssé módosítva - a leírások nyomán szaggatott vonallal ábrázolták az elveszett leleteket is, néha (Szekszárdi Múzeum leletei) egész sorozatban. A leletanyag tehát a 99 rajzos táblát végig lapozva, maradéktalanul áttekinthető. Az öt ismert lelőhelyre vonatkozó irattári anyag segítségével a helyszínen azonosították az ásatások színhelyét, a fellelhető dokumentumokból rekonstruálták az ásatások, gyűjtések, valamint a leletek múzeumba jutásának történetét. A sírleírások a Cemeteries of the Avar Period köteteinek módszerét követik, jelzéseik is meg-