Írtam nektek [antikvár]

Előszó 1989. június 17-én mosolygott rám és a közösségemre az újságírás múzsája. Ez a nap jeles nap, politikai szempontból is Még a változások előtt vagyunk. A Fiatalok mit akartok? - című cikk eseményei még úgy zajlottak, hogy magyamándori Pávaköit vezető tanárnő bár betanított egy műsort, azonban nem jött el az előadásra. Erről nem szól a cikk, mert nem akartam rá felhívni az újságíró figyelmét. - Nos ez jellemző későbbi cikkekre is! Én nem vagyok botrányhős, a rólam és közösségemről szóló cikkek, bárki is írta azt, ilyenről nem szólnak. A csendes, lelkes alkotás híve vagyok, de nem oly módon, hogy egy szót sem merjek szólni arról, amit értékesnek tartok. Sőt ha más szól erről, azt is számon tartom. Ezekről a csendes, lelkes alkotásokról szól ez a kötet. Nincs semmi különleges apropója, csak annyi, hogy összegyűlt egy kötetre való anyag. És most csokorba kötöttem Az első rólunk szóló újságcikk után, már más helyen, Vecsésen is jó kapcsolatba kerültem a helyi sajtóval. Itt még csak Orosz Károly írogatott rólunk nagy jóindulattal, és buzgó református atyafi segítőkészségével. Vecsésen csak egy kis írásom jelent meg Kifestőkönyv és társasjáték templomainkról címmel. Vecsési lakos Simon Andrea pedagógus is. Ő is írt rólunk. Viharos körülmények között Gyálra kerültem. A vihart nem én kavartam, az én feladatom az elcsendesítése volt. Azonnali tennivaló a felsőpakonyi templomépítés befejezése volt. Erről is békességet, bizakodást jelentő cikkek jelentek meg. Az újságírás atyamestere itt Matula Gy. Oszkár volt. Magát nem hívő embernek vallja, de jelent meg már kötete az Új Ember katolikus hetilap ajánlásával is. A horgászatról írt novellái valóban emberséget, természetszeretetet sugároznak. Ez sugárzott minden későbbi írásából is, melyet rólam, vagy a rámbízottakról írt. Később is adódtak jeles alkalmak, amelyekről értesítettem és ő megörökítette az eseményt írásával. Először Gyálon is mások adtak hírt vallásos közösségünk életéről, aztán én is nekibátorodtam. Sokat jelentett a gyáli újságok tulajdonosainak nyitottsága a vallási hírekre, bár ők sem mind hívő emberek. Ám a demokrácia és a szabadság nevében elfogadtak minket is. Meg is lepődtem, amikor az egyik lapban a Jehova Tanúi is írtak cikket. Általában azonban nem voltak olyan írások, amelyekkel együtt restelltem volna megjelenni. Az újságírói ambícióimat igazán a Hitoktatók a Hitoktatásért c. egyházmegyei szaklap erősítette meg. Ezt Orosz Jánossal kezdeményeztük. Ő már ebben jártas volt egy egyházközségi lap szerkesztése által. Azóta is, 10. éve János a szerkesztő mindenes, én pedig igyekszem jövő-menő újságíró lenni, és a hitoktatás ügyét minden módon elősegíteni. Nyomdai szakembereink: Kecskés István és Bálint Ferenc. Nekik sokat köszönhet a szaksajtó. " ¦ VIZSGÁLJATOK FELÜL MINDENT, A JÓT TARTSÁTOK MEG! (I. Tessz. 5,21) Ez vonatkozik minden soromra.