Hiedelmeink [antikvár]

Bevezetés: Információ, tudás, hiedelem A modern időket gyakran nevezik az „információ" korszakának. Részben talán azért, mert megtanultuk, hogyan lehet a legkülönfélébb tudást, képeket, rajzokat gépekben, komputerekben elképesztő mennyiségben tárolni, szerkeszteni, onnan kívánságra előhívni, és ha szükséges, pillanatok alatt megosztani másokkal. Ez nagyszerű dolognak tűnik: az asztalunkra került a világ összes tudása, csak egy kattintás, és hozzájutunk minden ismerethez. De elgondolkodott már azon a kedves olvasó, hogy ez az elképesztő mennyiségű információ valóban „tudás"-e? Rákattintok egy internetes újságra, és az éppen olvasott cikket megszakítja egy villogó hirdetés, ami gyors nyelvtanulást ígér. Három nyelvet is megtanulhatok egy hét alatt. Vannak elemi ismereteim az agyműködésről, jól tudom: ez az ajánlat nyilvánvalóan képtelenség. Ha befizetném a tetemes összeget a titkos módszer részleteiért, zavaros előírásokat kapnék, és ha ezek után szeretném a pénzemet még viszontlátni, csak bonyolult peres eljárás biztosítana erre lehetőséget, amellyel valószínűleg nem élnék. Ha tehát elhinném, hogy létezik gyors nyelvtanulás, hogy másoknak már sikerült, ez a hiedelem sok pénzembe kerülne, és nem kapnék érte semmit. A hiedelmek szerint nem csak nyelveket lehet megtanulni három nap alatt - izmos is lehetek valamilyen csodapirulától fárasztó edzések nélkül; a hölgyek pedig szépekké és fiatalokká válhatnak máról holnapra, és azok is maradhatnak az idők végezetéig a megfelelő krémet választva. Egy másik hirdetés attól óv, nehogy vajat egyek, mert a vaj káros a szervezetemre, tudományos kísérletek igazolták, hogy jobb, ha inkább margarint fogyasztok, mert az az igazán egészséges. A probléma, hogy a következő reklám ugyanilyen vehemenciával viszont azt mondja, kerüljem a margarint, mesterséges,