Bővebb ismertető
''V'iiî^lI ^ ' 'M; 4'Vi'wliMi'f'íl íi'irtlíí'íTelefonál egy régi előfizető, hogy reggel kibotorkált a postaládához, és nem talált benne semmit. De nemcsak a lapot nem találta, hanem a napot sem. Vagyis nem tudott a napja elindulni, nem működött a rendszer. Nem, ne higgyük azt, hogy a szokásos élvezetre vágyott. Ellenkezőleg, már régóta nem élvez semmit, sem a politikát, sem a magánéletet, pláne nem Magyarországot (kies hazánkat", teszi hozzá), sem az egész életét. Meg is állapította: a bosszankodás hiányzik neki.És igen, elsősorban nem is a hírek bosszantják, azokat már úgyis tudja a rádióból, sőt internetet is használ (még én sem lehetek meg nélküle, technikai analfabéta", mondja), hanem a hírlapírói hibák. A mindennaposak, hogy az újságíró Isztambult értve alatta, azt írja: Törökország fővárosa (Ankara az, ugye", segít, ha nem tudnám, mi baja), hogy nem azt kérdezi, amit igazán kellene (honnan van a miniszternek az a sok pénze, ha mindig közszolga volt?" ezt miért nem?), és különben sem tudja megfogni őket (ne már, hogy a Nevir York-iak jobbak legyenek maguknál, ott is magyarok teremtették meg az újságírást!" csippent a szemével). De most mégis: mindent megbocsáta-nék, csak valahogy megint csináljanak egy lapot, mert meg lehet bolondulni nélküle!"Csinálnánk mi. És sokkal jobbat, mint eddig. Amikor azon a szombaton megláttuk a sok-sok embert a Kossuth téren, akik spontán összegyűltek, rögtön az jutott eszünkbe: megérdemelnek egy jó újságot. Jobbat, mint amit eddig tudtunk összehozni.Aztán egy pillanat alatt összeállt több száz magyar író, hogy kiálljon mellettünk! És persze égi kollégánk. Bâcher Iván is óvó szemmel figyeli, mit hozunk össze.Szóval csinálnunk kell még lapot, ígérjük, legközelebb sokkal jobbat fogunk.