Cantata profana - az átmenet mítosza [antikvár]

Lapjai / lapélei foltosak
"...ez a népi dráma nem egyszerűen "színház", hanem rituális színjáték. Rajta keresztül Bartók művészetében újra megvalósulhat dráma és zene transzcendens egysége... Bartók a Cantata-szövegben felismerte azt a mitologikus magot, ami közös a tételes vallásokban és minden olyan társadalomelméletben, amelyek célja, hogy az embert egy magasabb rendű emberi élet lehetőségébe vetett hittel ruházzák föl: ez a mag az archaikus szövegben oly titokzatosan, ősien, elmosódva volt jelen, hogy kielégíthette a modern művészi mitológiákkal szemben támasztott legfőbb igényt: egyszerre volt közösségi és rejtőzködően egyéni, sőt közösségellenes, egyszerre rituálisan vallásos és profánul pogány, egyszerre kiábrándult és mély hittel teli - egyszerre volt "vallás" és a vallás tagadása."